A középkor embere végletes jellem, erős túlzások jellemzik mind pozitív, mind negatív irányban. Ékes példa erre, hogy a keresztes lovagok kardélre hánytak férfit, nőt, gyermeket Jeruzsálemben, majd szent áhítattal gyűltek össze imádkozni. Mi ezt a viselkedést nehezen értjük.
Lehet, hogy valaki egyik nap habzsolja az életet, majd egy szerzetes szónoklata hatására másnap mezítláb zarándokútra indul. Az egyház önmérsékletre int, a túlzó gyászt éppúgy elítéli, mint a dőzsölést. Másrészt bűntudatot kelt ami még ma, 2003-ban is érződik. A középkorra még egyáltalán nem jellemző a nemi zavar, ez csak később, a protestáns mozgalmak idején alakult ki mindkét táborban.
Tekintsünk minden karaktert hívőnek, vagy vallásosnak, kivéve akik ezt jellemvonásaikkal megmásítják. A kora középkorra és a lovagkorra inkább a hívő, később lassan a reneszánsztól kezdődően inkább a vallásos vonás a jellemző. Még most, a vallás megroppanásával is, amikor csak egy vékony réteg jár rendszeresen templomba és imádkozik, Magyarország lakosainak 85%-a kereszténynek vallja magát!
Nem közvetlenül Istenhez vagy Jézushoz, hanem a szentekhez fohászkodtak közbenjárásukat kérve. Ha nem jött a segítség egyesek megkorbácsolták az oltárát, stb., ezzel reklamáltak nála, mert elmulasztotta teljesíteni "kötelességét". Az idő múlásával sokan egyfajta üzletnek tekintették a vallást. Ők áldozatokat hoznak ima, pénz, zarándoklat formájában és várják érte a segítséget.
Fontos, hogy az emberek haláluk után be szerettek volna jutni a mennyországba. Ezért hajlandók voltak áldozatokat hozni. A keresztesek például teljes bűnbocsánatot kaptak. Később jóval egyszerűbb dolgokért is lehetett szerezni, mint például búcsúcédula vásárlásával, vagy halálos ágyon való gyónással.
Hittek a különféle babonákban, a ráolvasásokat imádságokkal vegyítették. A keresztény vallás népi változatát szőjük át termékenységkultusszal és varázslással. Például a helyi pap a Véka-hegy táltos fájából készíttetheti új oltárát vagy Jézus szobrát. Az asszonyok gyógynövénygyűjtés közben varázsigéket mondogatnak, amiben felbukkan Jézus, Mária Boldogasszony és a szentek nevei is. Boldogasszony a táltos vallás termékenységistennője vala egykoron.
Az emberek hiszékenyebbek, mint most ezért
foghatott könnyebben rajtuk pszichológiai alapon az
átok.
A halál nem tabutéma, beszélnek
róla.
Férfiak is sírhatnak, sőt meg is
teszik.
Káromkodni bűn!
A szex nem tabu, a nászéjszakán
az ablak alatt "szurkoltak" a párnak.
A
gyermektelenség Isten büntetése.
A szerelmet
betegségnek tartották, amire a közösülés
a gyógyír.
Az orrpiszkálás,
szellentés, böffentés régen tolerált
viselkedésformák voltak. A templomokban is köpködtek.
A
meztelenség nem mindig tiltott, a városi fürdőkben
ekkor még férfiak és nők egy helyiségben,
pucéran fürödtek, míg a mindennapi ruha
mindent takart.
A barátok és családtagok is
szájoncsókolták egymást.
Közelebb
engedték egymást: a látogatást nem
kellett előre bejelenteni, a családok nem zárkóztak
be a lakásba az idegenek elől. Bárki bármikor
bárkihez beállíthatott, ez nem számított
tolakodásnak. Például a kereskedő családja
és vendégei körében fogadta
ügyfeleit.
Lehetséges, hogy hangosabban beszéltek
mint mi.
Erős a közösségi összetartozás tudata.
Nemzetek nem voltak! Ez a fogalom csupán
a 18. században alakult ki Nyugat-Európában,
keleten még később. Nem arról van szó, hogy ne tarthatták volna
magukat magyarnak, vagy németnek az akkoriak, de másként fogták fel ezt, mint
mi.
Az egyház hivatalosan
elítélte a nevetést. Más kérdés,
hogy mit értek el vele. Mi vicces a középkorban?
Vaskos, durva humoruk volt, nevetve püföltek el
szerencsétlen embereket. Kacagtatók a testi hibák,
ha valaki vénlány és mindenfajta eltérés
a szokásostól.
A középkori ember minket
valószínűleg távolságtartónak,
közönyösnek és pogánynak titulálna.
Készült: 2003.01.28.
Utolsó
simítások: 2003.10.17.